A válság kapcsán...

Azt nem értem, hogy a gazdasági válság magyarországi hatásai okán miért nem történik még mindig semmi?

Gyűjteni fogok egy kis (?) pénzt és megalapítom a Bokros Lajos Fan Club-ot (BLFC). Ő az, aki számomra, mint a gazdasághoz hivatalból nem értő számára is érthető módon írja le, hogy mégis mit kellene tenni ahhoz, hogy a jelenlegi kátyúból kikerüljön az ország - de legalábbis legyen esélye elindulni a megfelelő úton.

Bokros egy, a Népszabadságban közölt cikkében összeveti a kormány és a Reformszövetség (RSZ) javaslatait. Saját tanácsai az RSZ-éihez állnak közelebb, némileg túl is lépve azokon. Kénytelen vagyok mélységesen egyetérteni velük (akit érdekel a cikk, itt megtalálja: http://nol.hu/belfold/lap-20090228-20090228-38). Érdemes az ott megemlített korábbi cikkeket is elolvasni - olvasás közben felmegy az emberben a pumpa, két okból is.

1) Úristen, tényleg ekkora nagy szarban vagyunk? Ez vajon a "normál" híradásokban miért nem jön át ennyire világosan?
2) Nagyon világos a helyes(nek látszó), senki által meg nem cáfolt cselekvési/reformterv, de...de...mégsem történik semmi.

Amit a kormány javasol, az ennek egy elenyésző részhalmaza. Nem tudom már, ki mondta (lehet, hogy Orbán Viktor, tényleg nem emlékszem), hogy sok kis ugrással nem lehet a szakadékot átugrani. Ez esetben kénytelen vagyok egyetérteni. Tessék már lépni valamit! Nincs idő hetekig egyeztetni minden részletkérdésről. Reformálni úgy nem lehet, hogy senkinek se fájjon. Aki ilyet akar, az vagy naiv, vagy populista, vagy hazudik.

Csak egy példa: a kormányzat 2016-tól 2025-ig fokozatosan emelni akarja a nyugdíjkorhatárt 65 évre. Érted ezt? Szánkig ér a szar, s erre a kormány elhatározza, hogy 7 év múlva mit kezd majd el fokozatosan csinálni. Hát csókolom, addigra az a bizonyos bélsár már évek óta a tüdőnkben lesz, mert belefulladtunk. Ennyire futotta válságkezelésből? Ez lenne a gyors reakció?

Másik példa (nem csak a válság kapcsán, ez egyébként is régóta idegesít): hogyan lehetséges az, hogy a rendszerváltás óta (a korábbiakat nem tudom) kizárólag olyan pénzügyi vezetésre tellett ennek az országnak, amely megtervezte, hogy n% lesz az államháztartási hiány (ahol n egy 0-nál nagyobb szám)? Kizárólag olyan balfékeket lehet odaültetni, akiknek az a tervük, szándékuk, hosszú munkahetek alatt olyan tervet dolgoznak ki, amelynek az egyik lényege az, hogy mennyivel költsünk többet, mint amennyink van? A különbözet külföldi hitelből lesz fedezve, ezzel is növelve az államadósságot. S ne jöjjön nekem senki azzal, hogy a nyugati államoknak is van deficitjük...hát hol érdekel az engem? A rendszer lényege elvben az lenne, kiválasztjuk magunk közül azt, aki a célfeladat megoldásához legjobban ért, s megbízzuk, hogy végezze el a munkát. Erre az adott személy elfoglalja helyét, majd megtervezi, hogy idén hány százalékkal kúrjuk szét az államháztartást. Tényleg ez a létező legjobb terv, amelyet a feladatra (elvben) legalkalmasabb ember ki tud dolgozni? Kétségeim vannak...

Elméleti szekció következik

Vajon miért nem lehet azt mondani, hogy emberek, 20e (milliárd) a bevételünk, s ha mindent az eddigiek szerint csinálunk, akkor 21e lesz a kiadásunk, tehát fel kell vennünk 1e hitelt. Mi lenne, ha most másképpen csinálnánk? Két, egymást ki nem záró lehetőségünk van:
1) Csökkentjük a kiadásainkat. Ez tételesen így nézne ki: ... (pl.

• nincs 13. havi nyugdíj és fizetés;
• optimalizáljuk az államapparátust, pl. egyszerűsítjük az adórendszert, így kevesebb ember kell az adminisztrációhoz;
• Azért, hogy látszódjon, hogy nem csak másokkal akarjuk cipeltetni a keresztet: nem veszünk magunknak /az állami vezetőknek/ évente 14 milliós Audikat, s nem is bérelünk havi 1 millióért hasonlót (még 400e-ért sem), hanem max. 5 millióba kerülő autókkal járunk, amelyeket minimum 3 évig kötelesek lennénk használni /tudjuk, hogy nem elég tisztességesnek lenni: annak is kell látszani/;
• stb.)

2) Növeljük az állam bevételeit. Ez tételesen így nézne ki: ... (pl.

• csökkentjük az adókat, de cserébe nagyon szigorúan lépünk fel az adócsalókkal és az adót elkerülőkkel szemben, így szélesítenénk az adózók körét, tehát egy adózóra kevesebb teher jutna;
• megszüntetnénk minden ingyenes ellátást/szolgáltatást, mindenhol legalább jelképes hozzájárulást elkérve az ellátást/szolgáltatást igénybe vevőktől /vizitdíj, tandíj/;
• megszüntetnénk végre azokat a bizonyos vasúti szárnyvonalakat, ahol taxival olcsóbban ki lehetne hozni az utaztatást, mint ahogy most ezt vonattal tesszük; stb.)

Ha a fentieket végrehajtjuk, akkor 22e-re nőne a bevételünk, s 19e-re csökkenne a kiadásunk. A különbözetet az államadósság csökkentésére (80%-ban) és létfontosságú fejlesztésekre (20%-ban) fordítanánk. Így mondjuk 20 év alatt eltűnne az államadósságunk, s azt a 3e pénzegységet, amit eddig adósságtörlesztésre fordítottunk, visszajuttathatjuk az állampolgároknak, vagy adócsökkentés, vagy jóléti intézkedések formájában.
Azt tudnotok kell, hogy mindkét fenti lépés végrehajtása során érdekek fognak sérülni. Olyan nincs, hogy nem. Azonban közép/hosszútávon mindenkinek jobb lesz.

Döntsetek hát, emberek! Maradjon minden a régiben, és akkor idén is 1e-rel növeljük az adósságunkat, de legalább mindenki, aki nem gondolkodik, azt hiheti, hogy minden rendben van; vagy változtassunk a fentiek alapján, sértsünk érdekeket annak érdekében, hogy 20 év múlva mindenkinek jobb legyen, s ne menjen tönkre az ország az adósság miatt?

Megjegyzés: a fentieket nem én találtam ki, régen leírták nálam okosabbak. Én csak összeszedtem egy pár dolgot, ami az eszembe jutott. S még egy dolog: természetesen igaza van Bokros Lajosnak abban, hogy az ördög a részletekben lakozik - azaz nem minden olyan egyszerű, amilyennek én azt itt láttatom. De az elvek szerintem rendben vannak.